AZ EGYHÁZI ESZTENDŐ UTOLSÓ (ÖRÖK ÉLET) VASÁRNAPJA

Legyen derekatok felövezve és lámpásotok meggyújtva. (Lk 12,35)

Íme, új eget és új földet teremt az ÚR, és népe örvendez benne örökké. (Ézs 65,17-18)

Térjetek meg, elpártolt fiaim – így szól az ÚR -, mert én vagyok a ti Uratok! [Kiválasztalak] (…) és elviszlek benneteket a Sionra. (Jer 3,14)

És [a fiú] útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt. (Lk 15,20)

Mt 25,1-13 • Jel 21,1-7 • Zsolt 90

Hírül adta az ÚR a föld határáig: Mondjátok meg Sion leányának: Jön már a Szabadítód! (Ézs 62,11a)

Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre. (1Pt 1,3)

2Pt 3,(13)14-18 • Jel 22,16-21

Az ÚR ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! (1Móz 12,1)

Ne legyetek restek, hanem kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket. (Zsid 6,12)

Zsid 13,17-21 • Jel 22,6-15

Légy újból nyugodt, lelkem, mert jól bánt veled az ÚR! (Zsolt 116,7)

Maga a békesség Ura adjon nektek mindig minden körülmények között békességet. (2Thessz 3,16a)

2Thessz 1,3-12 • Jel 22,1-5

Íme, az ÚR félelme a bölcsesség, és a rossz elkerülése az értelem. (Jób 28,28)

Vigyázz tehát, hogy a benned levő világosság sötétséggé ne legyen! (Lk 11,35)

Lk 13,(1-5)6-9 • Jel 21,22-27

Ezt mondta Sámuel Saulnak: (…) Te pedig most állj meg, hadd mondjam el neked az Isten igéjét! (1Sám 9,27)

A ti szemetek pedig boldog, mert lát, és fületek boldog, mert hall. (Mt 13,16)

Ézs 58,6-12 • Jel 21,15-21

Így szól az én Uram, az ÚR: Térjetek meg, forduljatok el bálványaitoktól… ! (Ez 14,6)

És ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarat, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes. (Róm 12,2)

Mt 25,14-20 • Jel 21,9-14

AZ EGYHÁZI ESZTENDŐ UTOLSÓ ELŐTTI (REMÉNYSÉG-) VASÁRNAPJA

Mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé. (2Kor 5,10)

Az ÚR dicsősége megjelenik, és meglátják mindenek! (Ézs 40,5)

[Gedeon] így szólt hozzá [az Úrhoz]: Ha elnyertem jóindulatodat, adj nekem egy jelet, hogy valóban te vagy az, aki velem beszél! (Bír 6,17)

Az iránt való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha bármit kérünk az ő akarata szerint, meghallgat minket. (1Jn 5,14)

Mt 25,31-46 • Róm 14,(1-6)7-13 • Zsolt 50

Így fognak visszatérni azok, akiket az ÚR kiváltott (…), boldog örömben lesz részük, a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik. (Ézs 51,11)

[Isten] letöröl minden könnyet a szemükről… (Jel 21,4)

1Pt 3,8-17 • Jel 21,1-8

Az ÚR adta, az ÚR vette el, áldott legyen az ÚR neve! (Jób 1,21)

Tudjuk, hogy a megpróbáltatás szüli az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet. (Róm 5,3-4)

Jn 18,10-11 • Jel 20,11-15