OKTÓBER

Fáradozzatok a városnak a jólétén…., és imádkozzatok érte az ÚRHoz, mert annak a jólététől függ a ti jólétetek is! (Jer 29,7)

Mivel megrendültél, és megalázad magad az Isten előtt…, azért én is meghallgatlak – így szól az ÚR. (2Krón 34,27)

Pál írja: mert én a legkisebb vagyok az apostolok között, aki arra sem vagyok méltó, hogy apostolnak nevezzenek, mert üldöztem Isten egyházát. De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok…(1Kor 15,9-10)

2Móz 23,20-25(26-27) • 2Kor 12,1-10

Hittem, ha így szólok is: Igen elesett vagyok! (Zsolt 116,10)

Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek. (Jak 1,12)

1Móz 16,6b-14 • 2Kor 11,16-33

Csak szeressétek az igazságot és a békességet! (Zak 8,19b)

Megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket. (Jn 8,32)

Lk 10,17-20 • 2Kor 11,1-15

Gondolj Teremtődre ifjúságod idején, míg el nem jönnek a rossz napok, és el nem érkeznek azok az évek, melyekről ezt mondod: nem szeretem őket! (Préd 12,1)

Fülöp találkozott Nátánaéllel, és így szólt hozzá: Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a törvényben, akiről a próféták is írtak: a názáreti Jézust, József fiát. Származhat-e valami jó Názáretből? – kérdezte tőle Nátánaél. Fülöp így válaszolt: Jöjj, és lásd meg! (Jn 1,45-46)

Róm 6,28-23 • 2Kor 10,12-18

SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI TIZENHATODIK VASÁRNAP

Krisztus Jézus megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet. (2Tim 1,10)

Mint a szarvas vágyódik a folyóvízre, úgy vágyakozik utánad a lelkem, Istenem! (Zsolt 42,2)

Megmutatta szabadító erejét az ÚR, a népek szeme előtt nyilvánvalóvá tette igazságát. (Zsolt 98,2)

Amikor [Pál és Barnabás] megérkeztek [Antiókhiába], összehívták a gyülekezetet és elbeszélték, milyen nagy dolgokat tett velük az Isten, és hogy kaput nyitott a pogányoknak a hitre. (ApCsel 14,27)

Jn 11,1(2)3.17-27(28-38a)38b-45 • 2Tim 1,7-10 • Zsolt 125

Én veled leszek – így szól az ÚR -, és megszabadítalak. (Jer 30,11a)

első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, mindenki elhagyott. Ne számítson ez bűneik közé! De az Úr mellém állt, és megerősített… (2Tim 4,16-17)

Mk 12,41-44 • 2Kor 10,1-11

Nagy békességük van azoknak, akik szeretik törvényedet; nem botlanak meg azok. (Zsolt 119,165)

Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel… (Kol 3,16)

1Kor 7,17-24 • 2Kor 9,10-15

Mert a legkisebbtől a legnagyobbig mindenki nyereséget hajhász, a prófétától a papig mindenki elvetemült csaló. Népem romlását azzal gyógyítanák, hogy könnyelműen mondogatják: Békesség, békesség! – pedig nincs békesség! (Jer 6,13-14)

Mert minden fát a maga gyümölcséről ismernek meg. Hiszen tüskebokorról nem szednek fügét, csipkebokorról sem szüretelnek szőlőt. A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót.. (Lk 6,44-45a)

Lk 10,38-42 • 2Kor 9,1-9

Véget vet a halálnak örökre! (Ézs 25,8a)

Mert mi is, akik e sátorban vagyunk, megterhelten sóhajtozunk, minthogy nem szeretnénk ezt levetni, hanem felölteni rá amazt, hogy a halandót elnyelje az élet. (2Kor 5,4)

Préd 4,(4-7)8-12 • 2Kor 8,10-24

Meddig tart ez, URam? végképp megfeledkeztél rólam? Meddig rejted el orcádat előlem? (Zsolt 13,2)

A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot. (Jn 16,33b)

1Tim 6,(3-5)6-11a • 2Kor 8,1-9