Jóllakásig ehetitek kenyereteket, és biztonságban lakhattok az országban. (3Móz 26,5b)

Mert az Isten kenyere a mennyből száll le, és életet ad a világnak. (Jn 6,33)

Mt 5,17-20 • Ez 8,12-18

Reménykedhetsz a jövőben – így szól az ÚR. (Jer 31,17)

Hogy megmutassa [Isten] az eljövendő világban kegyelmének mérhetetlen gazdagságát irántunk való jóságából Krisztus Jézusban. (Ef 2,7)

Róm (14,20b-15,1)15,2-6 • Ez 8,1-11

Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? De ha ő meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad! (Ézs 49,15)

Mert Isten szeretet. (1Jn 4,8b)

Mk 3,31-35 • Ez 7,1-13,27

Mert ezt mondja az ÚR: Ahogyan elhoztam erre a népre mindezt a nagy rosszat, ugyanúgy elhozom rájuk mindazt a jót is, amelyet most ígérek nekik. (Jer 32,42)

A mi reménységünk bizonyos felőletek, mert tudjuk, hogy amiképpen részestársak vagytok a szenvedésekben, ugyanúgy a vigasztalásban is. (2Kor 1,7)

Énekek 8,4-7 • Ez 3,22-27

Abrám elment, ahogyan az ÚR mondta neki. (1Móz 12,4a)

Amilyenekké minket is elhívott [Isten], nemcsak a zsidók, hanem a többi nép közül is. (Róm 9,24)

Gal 5,13-18 • Ez 3,12-21

Uralma tengertől tengerig ér, az Eufrátesztől a föld határáig. (Zak 9,10b)

Majd magával vitte az ördög [Jézust] egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, és ezt mondta neki: Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem. Ekkor így szólt hozzá Jézus: Távozz tőlem, Sátán! (Mt 4,8-10)

1Thessz 4,9-12 • Ez 3,4-11

SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 18. VASÁRNAP

Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is. (1Jn 4,21)

URam, ne vond meg tőlem irgalmadat, jóságod és hűséged őrizzen szüntelen! (Zsolt 40,12)

Istenem, ne maradj csendben, ne hallgass, és ne légy tétlen, Istenem! Hiszen háborognak ellenségeid, gyűlölőid fenn hordják fejüket. (Zsolt 83,2-3)

Uram, odvágjunk a karddal? (Lk 22,49b)

Mk 10,17-27 • Ef 5,15-20 • Zsolt 142

A mi Urunk, Istenünk irgalmas, és megbocsát. (Dán 9,9a)

Őbenne [Jézus Krisztusban] van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is. (Ef 1,7)

Mt 14,22-33 • Ez 2,1-3,3

Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz. (1Móz 32,27b)

Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét, és imádkozzék értük. (Mt 19,13)

Zsid 12,1-3 • Ez 1,22-28

Ne félj, mert én veled vagyok, megáldalak. (1Móz 26,24b)

Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával Krisztusban. (Ef 1,3)

ApCsel 5,34-42 • Ez 1,1-21