BÖJT 1. VASÁRNAPJA (INVOCAVIT)

Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerombolja. (1Jn 3,8b)

Segítségül hív, és én meghallgatom – így szól az ÚR -, vele leszek nyomorúságában, kiszabadítom és megdicsőítem. (Zsolt 91,15)

Szívből örüljenek, akik keresik az Urat! (Zsolt 105,3)

A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által. (Róm 15,13)

Mt 4,1-11 • Zsid 4,14-16 • Zsolt 91

Ezt mondja az ÚR: Engem keressetek, akkor életben maradtok! (Ám 5,4)

Simon Péter így felelt [Jézusnak]: Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. (Jn 6,68)

Dán 5,1-7.17-30 • Lk 13,10-17

A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre. (Péld 10,19)

Ellenben ha igent mondotok, az legyen igen, ha pedig nemet, az legyen nem, minden további szó a gonosztól van. (Mt 5,37)

Ezsd 9,5-9.13-15 • Lk 13,1-9

Mert nagy az én nevem a népek között – mondja a Seregek Ura. (Mal 1,11b)

Jézus mondja: sokan eljönnek napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában. (Mt 8,11)

Kol 3,(5-7)8-11 • Lk 12,54-59

HAMVAZÓSZERDA

Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerombolja. (1Jn 3,8b)

A ti vétkeitek miatt rejtette el [az ÚR] orcáját előletek, és nem hallgatott meg. (Ézs 59,2)

Mert a bűn zsoldja  a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. (Róm 6,23)

Mt 6,16-21 • Lk 12,49-53

Ujjongj, örülj, Sion leánya, mert jövök már, és veled fogok lakni – így szól az ÚR. (Zak 2,14)

Amint [Jézus] beért Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és ezt kérdezgették: Kicsoda ez? (Mt 21,10)

Lk 5,33-39 • Lk 12,35-48

Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e tévesúton, és vezess az örökkévalóság útján! (Zsolt 139,23-24)

Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz. (Mt 7,14)

Lk 13,31-35 • Lk 12,22-34

ÖTVENED VASÁRNAP (ESTO MIHI)

Jézus így szólt a tanítványokhoz: Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik mindaz, amit a próféták az Emberfiáról megírtak. (Lk 18,31)

Légy pártfogóm és menedékem, siess, válts meg engem, Istenem! (Zsolt 31,3)

Szeretetével és könyörületével ő [az ÚR] váltotta meg őket. Felkarolta és hordozta őket ősidőktől fogva. (Ézs 63,9b)

És íme, két vak ült az út mellett, és amikor hallották, hogy Jézus arra megy, így kiáltoztak: Uram, Dávid Fia, könyörülj rajtunk! (Mt 20,30)

Mk 8,31-38 • 1Kor 13,1-13 • Zsolt 31

Március

Ha jövevény tartózkodik köztetek az országban, ne nyomorgassátok! (3Móz 19,33)

Emlékezzetek vissza az ősrégi dolgokra: Én vagyok az Isten, nincs más, Isten én vagyok, nincs hozzám hasonló! (Ézs 46,9)

Én vagyok az Alfa és az Ómega, így szól az Úr Isten, aki van, aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható. (Jel 1,8)

Mt 13,31-35 • Lk 12,13-21

Embert ültettél a nyakunkra, hol tűzbe, hol vízbe jutottunk, de kivezettél, és felüdültünk. (Zsolt 66,12)

Pál írja: Üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak; letipornak, de el nem veszünk; Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben. (2Kor 4,9-10)

2Tim 3,(10-13)14-17 • Lk 12,1-12